Szolár inverterek

Az invertereknek két fő típusa van, a hagyományos transzformátoros és a transzformátor nélküli kivitelűek. A transzformátoros inverterek a nevükből adódóan is egy DC/AC transzformátort tartalmaznak, amely összeszinkronizálja a DC bemeneti feszültséget a hálózati AC feszültséggel. Ezzel szemben a transzformátor nélküli inverterek mikrocsipes vezérléssel és számos tekercs, illetve kondenzátor közbeiktatásával a DC feszültségből először egy nagyfrekvenciás AC áramot, majd abból ismét DC áramot, végül a villamos hálózati feszültséggel és frekvenciával megegyező AC áramot állítanak elő. Napjainkban egyre ritkábban találkozunk transzformátoros inverterekkel, mivel a transzformátor nélküli kivitel előállítási költségei sokkal alacsonyabbak.
A jó hatásfokú működéshez lehetőleg minél nagyobb DC oldali feszültség szükséges. Az ilyen inverterek DC oldali indítófeszültsége általában 250 V. Annak érdekében, hogy az inverterünk a napfelkelte után minél hamarabb elinduljon, és a napelemes rendszerünk energiát termeljen, javasolt minden bemeneti stringre a lehető legnagyobb számú napelemet rákötni, természetesen ügyelve arra, hogy a string bemeneti feszültsége soha ne haladja meg az inverter maximális feszültségtartományát.
Sokan úgy gondolják, hogy „10 kWp napelemhez 10 kW névleges teljesítményű inverter szükséges”. Ha így méretezzük a rendszerünket, akkor nem teszünk semmi rosszat, de sok esetben jelentős energiát vesztegetünk el feleslegesen, mi több, pénzt dobunk ki az ablakon a kivitelezési költségek tekintetében. Általános szabályként elmondható, hogy az inverterek névleges teljesítményét 10-15%-kal meg lehet haladni napelemteljesítményben anélkül, hogy bármi kárt tennénk az inverterben, egyben ekkor üzemel a napelemes rendszerünk a legjobb hatásfokkal. Természetesen minden esetben el kell végezni a szükséges számításokat, figyelembe véve a telepítendő napelem- és invertertípust, illetve a telepítés helyszínén előforduló átlagos és minimum–maximum hőmérsékleteket.