Hager SPN015, túlfeszültség levezető betét (SPN115, SPN315, SPN317, SPN415, SPN417, SPN418, SPN419-hez) C (T2) fokozatú, 230V/40kA (Hager SPN015)

Háromlépcsős villám- és túlfeszültség-védelem: villámáramlevezető (T1) elhelyezése javasolt a fogyasztásmérő helyeknél, ahol relatív nagy áramokat (~100 kA) kell levezetni. A kombinált T1+T2 főelosztókba, míg a T2 túlfeszültség levezető az alelosztókba elhelyezendő a megfelelő koordináció eléréséhez. A T3 túlfeszültség-levezetőt a fogyasztók közvetlen közelében (pl.:dugaszoló aljzatokba) kell elhelyezni, hogy a védendő készülék ne sérüljön.

1. lépcső:
Villámáram-levezetők (durva védelem) a betápláló hálózat védelmét biztosítják a DIN VDE 0675-6 B követelmény-osztály szerint
2. lépcső:
Túlfeszültség-levezetőket (középvédelem) általánosságban alelosztókban alkalmaznak a DIN EN 61643-11 rész C követelmény-osztály szerint.
3. lépcső:
Készülékvédő túlfeszültség-levezetőket (finom védelem) D követelmény-osztály szerint a fogyasztó közelében építik ki.

A három lépcső közötti lényeges különbség egyrészt a levezető képesség (pl. villám-részáram), másrészt a szükséges feszültségkorlátozás behatárolás (maradék-feszültség) mértéke. Ez a maradékfeszültség legyen ≤ a védett berendezések megengedett túlfeszültségénél. A védelmi lépcsőket egymáshoz kell hangolni. Ez azt jelenti, hogy a levezetőket egymástól szét kell csatolni. Ez a szétcsatolás úgy működik, hogy egy nagyobb teljesítményű levezető megvédi a kisebb levezetőképességű levezetőt. Az egyes levezetőfokozatok között lefektetett vezetékek szétcsatoló induktivitásokként működnek. A vezetékhosszak vonatkozásában a következő oldalakon találhatunk információkat. Szétcsatoló induktivitásként alkalmazhatunk speciális, a fokozatok közé kapcsolt induktivitást is.